Az elmúlt években számos vegetatív állapotban lévő beteg esete gerjesztett publikus vitát arról, hogy ilyen helyzetben mi a beteg érdeke és vágya: az életben tartás vagy az eutanázia? A vitákat gyorsan el lehetne dönteni, ha az érintettek válaszolni tudnának az életbevágó kérdésre. Adrian Owen és csoportjának kutatásai reményt adnak, hogy egy nap a súlyos agysérüléssel rendelkező betegeknek sikerüljön kitörni a csendből és újra felvenni a kapcsolatot a külvilággal.

Az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetsége (FENS) is posztolta facebook oldalán az ideas.ted.com riportját a kanadai Western University of Ontario egyetemen folyó kutatásokról. Dr. Owen több mint 20 éve vizsgálja vegetatív állapotú betegek agyi tevékenységeit, és kutatásai arra engednek következtetni, hogy az egyszerű neurológiai módszerekkel diagnosztizált betegek akár 20%-a esetében a passzív külső működő tudatot rejt. A kutatócsoport által alkalmazott mágneses rezonancia képalkotási módszerrel (MRI) például kimutatható – egy egyszerű tévéműsor, mint pl. a vizsgálatokban használt „Bumm! Halott vagy” című Hitchcock darab nézése során –, hogy a beteg milyen szintű kapcsolatban áll a környezetével. Ha a film dialógusai alatt összetett agyi aktivitások figyelhetők meg az MRI felvételen, akkor valószínűleg ép beszédérzékeléssel rendelkezik, míg ép látórendszer esetén egy konkrét aktivitás figyelhető meg, amikor a film végén a főszereplő kisfiú a kamerára irányítja a revolvert.

A vizsgálatok igazi célja azonban valamiféle kapcsolatfelvétel létesítése a mozdulatlan testbe zárt tudattal. A kutatások során a betegek egy részénél MRI-vel kimutatható, hogy válaszolnak a felszólításokra, és képesek olyan feladatok elvégzésre, mint például elképzelni azt, hogy teniszeznek. Owenék hosszú ideig keresték a megfelelő „jelnyelvet”, míg a teniszes feladatot megtalálták: az ép tudattal rendelkező agysérülteknél a feladat végzése közben – egészséges személyekhez hasonlóan – az MRI felvételek agyi aktivitást mutatnak az agykéreg ún. premotoros területén, ami a mozgástervezéssel áll összefüggésben. Az MRI vizsgálatok alatt így lehetőségük nyílik a kutatóknak, hogy egyszerű igen-nem kérdésekkel kommunikáljanak a pácienssel, ami – ahogy azt Bar-Kochba óta tudjuk – elég hatékony módja a kommunikációnak.

MRI felvételek az Owen laborból: a képzeletbeli teniszezés alatt mérhető agyi aktivitások (forrás: ideas.ted.com)

A jelenlegi helyzetben persze csak a vizsgálatok idejére nyílik lehetőség a betegekkel való kommunikációra, ráadásul az MRI technika költségessége és (szó szerint) nehézkessége is korlátokat szab a szélesebb körű használatnak. A kutatók ezért a következő lépésben át akarják ültetni a módszert elektroenkefalográfiás (EEG) mérésekre: a fejbőrre helyezett elektródák olcsóbb és mobilisabb alternatívát kínálnak a vizsgálatokhoz. Az EEG ugyan kisebb „rálátást” ad az agyműködésre (főleg a felszínhez közeli agyterületekről), de optimista becslések szerint öt éven belül megfelelő aktivitás-mintázatokat tudnak meghatározni ebben a technikában is. Az EEG ilyen és ehhez hasonló irányú felhasználása egyébként nem újdonság, nemrégiben felvetették, hogy a Stephen Hawkinghoz hasonló motoneuron-betegségekben szenvedő betegeken is segíteni lehetne egy „gondolatolvasó” EEG-rendszer felhasználásával.

Ugyan a vegetatív betegekkel való mindennapos kommunikáció még messze van, de a programban résztvevő családoknak már lehetőségük nyílt arra, hogy kicsit jobban megértsék beteg szerettüket. Az egyik – korábban fanatikus hoki-rajongó – beteget például Owenék vizsgálata „mentett meg” attól, hogy nap mint nap jégkorong-meccsek sorozatát kelljen végignéznie: egyszerűen el tudta mondani családjának, hogy elég volt a jéghokiból. Egy másik esetben pedig az édesapa kaphatott önigazolást: agysérült fiát hetente moziba vitte, mert úgy gondolta, élvezi és jót tesz neki az ilyesfajta program. A vizsgálatok kimutatták, hogy a fiú a filmes jelenetekre épp akkora agyi választ mutatott, mint egészséges személyek. Etikai és jogi okokból azonban ennél mélyebb kérdésekre egyelőre nem terjedhet ki a „beszélgetés”, ezért még nem nyílik lehetőség arra, hogy a betegek önként választhassanak élet és halál között.

(forrás: ideas.ted.com)